A repülés a TAP Portugál légitársasággal, akikkel egyszer már majdnem elutaztam Mexikóba, de az egy másik történet, hogy miért nem mentünk oda
A pár napos lisszaboni kirándulás után irány a nagy kaland, az Azori szigetek egyik szigete.
A Portugál TAP légitársasággal érkeztünk Lisszabonból, amit először használtam. A becsekkolási folyamat mondhatni izgalmas volt, már csak azért is mert nekem a telefonról az applikációból kétszer tűnt el a beszállókártyám. Viszont amikor felszálltunk a gépre örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak hogy a vészkijáratnál kaptam helyet, hanem gyakorlatilag ez a hely kétszer akkora volt, mint ugyanez a széksor a vészkijárat mellett mondjuk a Ryanair gépeken.
Natehát… megérkeztünk az Azori szigetekre. Yuuupie!!!
A kalandok és a story-k leírása előtt ezt azonban le kell tisztáznunk és rendbe tennénk azt is, hogy mi is az hogy: Azori szigetek.
Amit az Azori szigetekről tudni kell, hogy részben Portugáliához tartozik, részben pedig ez a szigetcsoport nagyjából “félúton” van Portugália és az amerikai kontinens közt, a Kanári szigetektől északra. A szigetcsoport 9 lakott és néhány lakatlan szigetből áll. Ezek közül érkeztünk Sao Miguel szigetére és annak is a fővárosába: Ponta Delgada városába.
Előzetes információk, videók, de a legfontosabb az autó
Miután Moncsi is és Csabi is rengeteget járt utána annak, hogy a szigeten mit is érdemes csinálni, és én is megtettem minden tőlem telhetőt, azaz megkérdeztem a VilágCsavargó facebook csoport tagjait, (amit Te is megtehetsz, ha csatlakozol ehhez a csoporthoz), hogy ki és mit javasol a szigettel kapcsolatban.
Rengeteg hasznos információt gyűjtöttünk, amik közül az egyik leges-leges legfontosabb, hogy a szigeten gyakorlatilag nincs tömegközlekedés, tehát Neked kell valamit közlekedést szervezni.
Erre nyilván a legalkalmasabb az hogy ha bérelsz egy autót. Ugyanezen a utánajárásunk alatt azt is megtudtuk, hogy érdemes kicsi autót szerezni, mert a szigeten lévő icipicit településeknek még icipicibb utcácskái vannak és ott a nagy autókkal egyszerűen “cumi” lesz a közlekedés. Erről majd még mesélek később.
Kaptunk, láttunk és találtunk még elég sok olyan tippet, ötletet, javaslatot is, hogy ha már arra járunk akkor érdemes átmenni másik két-három szigetre is, mert a helyi repülés közlekedés az pont erre van kitalálva.
Jegyezzük meg ezt a mondatot, mert hogy az irodalom tanáraim is örüljenek annak, hogy figyeltem az órákon, ez egyfajta keretet ad az egész történetnek. Tehát a keret a több sziget látogatás. Na de vissza a sztorihoz.
Csabi és az autóbérlés
Az előzetes kutakodások alkalmából Csabival kötöttünk egy megállapodást, melyik szerint Ő még soha nem vezetett manuális váltós autót, és nem is feltétlen biztos hogy most szeretné ezt kipróbálni, ezért felajánlotta azt, hogy ha a szigeten csak én vezetek akkor intéz majd valamilyen autót a repülőtéren, és állja az közlekedést. Szintén fontos előzetes tudnivaló, hogy bár Kanadában még nem jártam, de Amerikában igen, így tudom hogy ott arrafelé a kisebb autók is akkorák mint Európában egy csuklós-busz. Csabinak pedig ehhez mérten is nagy autója van.
Tehát Csabi megkapta az instrukciókat amely nagyjából így hangzott: Oké Csabi… ha gondolod, akkor bérelj egy autót, de engedd el azt a vonalat amit te szeretsz, konkrétan hogy egy akkora autóval kell forgolódni mint egy társasház, hanem valami kisebben próbálj meg gondolkodni.
A választ nagyjából így hangzott: “Egy szót se többet Jampi, mindent értek”.
Hát ez volt az előzetes felvezetés, mert amikor egy laza másfél órát sorba állás után végre megkaptuk az autót kicsit gyanakodva néztük az autó méreteit, mert ez valóban kicsi volt.
Igazából karácsony környékén ekkora dobozba szoktam eltenni a megmaradt töltött káposztát. Vagy például ekkora dobozban szoktam vinni az uzsonnát a munkahelyre, mint amekkora ez az autó külsőre elsőre tűnt.
Igazából egy Renault Clio-ról beszélünk. Viszont belül az autóban egész kellemes meglepetés volt az a méret ami nekem jutott a “pilóta-fülkében”. Na jó…. az hogy mögöttem senkinek nem kellett már ülnie az egy másik történet, de ezt engedjük is el mert ez nem fontos.
Kulturált szállás
A szállásunkra hamar oda találtunk és hogy hogynem, itt is egy icipici utcában lévő kis lakás volt a mi leendő otthonunk a következő egy hétre. A kis lakás meglepően komfortos volt, frissen felújítva és természetesen tiszta. Volt egy pici erkélye is, amin kinézve rögtön a helyiek mindennapjaiba lehetett csöppenni, és figyelni ahogy a szomszéd háztetőn éppen BBQ-znak, mellettünk kiteregetnek, vagy a szemben lévő házban tartanak házibulit. És igazából már a második naptól mindenki integetett nekünk, mint hogyha mi is helyi lakosok lennénk, akik csak éppen kimentek az erkélyre.
Tervezés, rengeteg programhelyszín, ötletelés
Rengeteg elképzelésünk, tervünk, ötletünk és tervezett célállomások volt, ezért muszáj volt elkezdeni valami rendszert kialakítani, hogy a sok közül mégis mi az, amit kimazsolázzunk, hiszen az nyilvánvaló volt, hogy az összes helyre, az összes látványosságra nem fogunk tudni elmenni az idő rövidsége miatt, és a választék hatalmas nagysága miatt.
Pont emiatt a tény miatt is azt már most ide is szeretném írni, hogy ide sem lesz leírva a sziget minden egyes icipici gyöngyszeme, hiszen akkor gyakorlatilag egy, a szigetről szóló National Geographic-kal versengő, természeti kiadványt kellene írni, amire lássuk be: még nem vagyok eléggé felnőve ehhez a feladathoz. Viszont amit tudok nektek ajánlani és megígérni, hogy a fő helyszíneket megpróbálom részletesebben, leírni amolyan kedvcsinálónak, illetve az általam készített Google térképen megmutatom a helyszíneket ahol jártunk, Ezek minden helyszínt megmutatnak, és ha a térképen az adott pontokra rákattintasz, akkor minden egyes helyszínről lesz egy-egy rövid, magyar nyelvű mondat, vagy hasznos hivatkozási link, amire kattintva még több hasznos információt kaphatsz meg az adott állomásról. Illetve mindegyikhez lesznek képek, mitöbb, 3 dimenziós forgatható, domborzati térkép, amit talán egy icipici hangulatot, vagy bemutatót ad nektek az adott helyről, mindegy kedvcsináló jelleggel.
Tehát a térképet használjátok bátran. (feltéve, ha sikerül megcsinálnom…… De lássuk be: a terv több, mint nagyszerű)
Világítótorony, séta, hegymászás. Három az egyben. 3:1
Az első látnivaló amiről beszélni szeretnék (vagyis hát írni), az az, amit igazából legelőször megláttunk és meglátogattunk. Ez pedig nem más mint a Farol do Arnel nevű világítótorony. Ezt a világítótornyot a következőképpen kell elképzelni.
Képzeld el hogy megérkezel a hely parkolójához. Itt nézel jobbra, nézel balra, de igazából sehol nincs a megígért világítótorony, aminek a leírásokból gondolván mégiscsak látszódnia kellene, hiszen 66 méter magasan van maga a világító rész. (A 66 méter az 20 emelet magas egy panel házzal számolva). Igen ám, de sehol nincs a torony. Na szép… potyára jöttünk ide vagy mi?
Aztán egy kicsit sétálgatva feltűnik, hogy van egy ösvény ami lefelé vezet az óceánhoz. Nosza, induljunk el rajta, legalább óceánt nézni. Az első pár méter még kellemesen, enyhén lejtős volt, ám egy nagyon rövid idő után nagyon begorombúlt a meredeksége, és egész izmos dolog volt sétálni a lejtőn lefele. Itt már kezdett kiderült a turpisság. Konkrétan az, hogy maga a parkoló az nagyjából a tengerszint fölött egy olyan 150-200 méter magasan van, és innen kellett lesétálni. Félúton már látszódott is a torony teteje… Felülről!
Ezt a következő módon kell elképzelni:
-Tőled jobbra is, balra is meredek, közel 90 fokos meredekségű, zöldben pompázó sziklafalak.
-Előtted a meredek lejtő, aminek a végén felülről meglátod a hófehér épületet, ami önmagához mérten csak 15 méter magas. Azaz egy 5 emeletes ház magasságának felel meg a piros tetejével.
-Az egész mögött, amolyan festett háttérként, az élénk kékben pompázó, végtelen kék óceán, ami az ég kékjével folyik össze a látóhatár végén.
Odaérve a toronyhoz természetesen megcsinálod fényképeket, majd örömmel konstatálod, hogy: Nahát-nahát. Részben itt van mellettünk egy vízesés, részben pedig itt még lehet menni lefelé, teljesen az óceánpartig… és ugye lemész.
Itt érdekes, pici Barbie baba házakat lehet találni, aranyos rózsaszín korlátokkal, ami igen furcsa egy ilyen szép, de kissé zord helyen, és ahol valószínűleg a helyi halászok lakhattak. Erről is mutatok fényképet.
Miután egészen lemész az óceán partra, akkor ott találsz egy csónakkölcsönzőt, és ha van kedved akkor onnan tudsz csónakot bérelni, amivel a part mentén tudsz izgalmas szemszögből is szigetet nézni.
Viszont utána fel is kell ám sétálni, a már említett 150-200 méter magasságba, a meredek emelkedőn, ami eddig lejtő volt. Ez egy nagyon-nagyon kellemes fitness gyakorlat.
És egy nagyon fontos dolog, amit már most elmondanék:
Rutintalan autóvezetők, vagy kezdő jogosítvánnyal, pici autóval, pici motorral, ne is próbáld meg levinni az autót, mert onnan nem fogod tudni felvezetni, mert egyszerűen nem fogsz tudni felmenni a meredek lejtőn. Ezt többen mégis kipróbálták….
És ilyenkor jellemzően traktorokkal szokták felhúzni ezeket az autókat. Én talán mondhatom, hogy van egy kis gyakorlatom már vezetésben, de azért ezt azzal a kis matchbox autóval ami nekünk volt, nem próbáltam ki. Persze ha vállalkozó szellemű vagy akkor hajrá…. előtted a lehetőség!
Gejzír a város közepén
Mint említettem, minden helyről nem fogok beszámolni, mert nagyon-nagyon hosszú lenne az írás. Mondjuk így is az lesz, na de mindegy.
Viszont a következő helyett mindenféleképp meg szeretném említeni. A hely neve Furnas.
Körülbelül 1500 lakosa, van pici, hangulatos, zegzugos utcácskái, tehát láthatjuk hogy nem egy metropolisról van szó.
Jogos a kérdés, hogy akkor mégis miért akarok beszélni egy ekkora településről ami Magyarországon a falu méretét sem éri el.
Nos elmondom. Ezen a településen, a város központjában egy gejzír park van.
Igen…. ezt jól olvasod, nem írtam el. GEJZIR. Olyan ami például Izlandon vannak lépten-nyomon. Itt pedig egy kicsi falu közepén van egy gejzír park.
Pici gejzír, nagy gejzír, több gejzír egy helyen, barlangban bugyogó gejzír, nyitott gejzír, kiszáradt gejzír, mindenféle gejzír, és mindez a falu közepén.
Mint azt tudjuk a sziget vulkáni tevékenység eredményeképpen jött létre és ezen tevékenység mellékterméke a forró vizes felbugyogó forrás, amiről később még lesz szó. Viszont itt a faluban, mivel ez egy nyitott tér, ezért az egész környéken érdekes, picit kénes, picit főtt tojás jellegű illat van a levegőben. Természetesen ezek a gejzírek egy jelképes korláttal el vannak kerítve, hogy lehetőség szerint ne nagyon égesd össze magad a tűzforró vízzel. Viszont ehhez kapcsolódik egy helyi gasztronómiai különlegesség is.
Vannak nagyon pici kis lyukacskák, amolyan vakondtúrás jellegű és kinézetű túrások, és a helyiek ebben készítik a híres Cozido das Furnas nevű ételt.
Hogy a pontosan mi annak nem sikerült utánajárni, viszont annyit sikerült kisilabizálni hogy igazából ez egy olyan összefoglaló még mint például a magyaroknál a pörkölt, marokkóban a tagine, az íreknél a stew, vagy mint Romániában a csorba. Igazából ebbe is bármi kerülhet az a lényeg hogy finom legyen. De méginkább mégfontosabb az, hogy lehetőség szerint ebben a felbugyogó gejzír vízben kell megfőzni az ételt. Értsd úgy, hogy a gejzírben.
Mi is az a Cozido das Furnas?
Ezt a leírást találtam róla egy oldalon:
“A Cozido szó párolt húst, párolást jelent. Sao Miguel szigetén, a húsos Cozido a Furnas Caldeirasban (kazánokban), a föld alatt 4 – 5 órán át főtt étel. A főzéshez a természetes hőt, a terület vulkáni aktivitása biztosítja.
Egy fém edényben zöldség és hús rétegek váltják egymást. A zöldségek jellemzően burgonya, sárgarépa, káposzta és yam gyökér. A hús nagyon sokféle marhahús, disznóhús, a disznó érdekes részei mint pl. a fül, csirkehús, chorizo kolbász és helyi véreshurka.
–Hogyan készül a Cozido?
Minden reggel kb. 7 órakor az furnasi éttermekben összekészítik egy lezárt (kuktaként működő) speciális edénybe a vulkáni húsleves alapanyagait . Az edényben hús és a zöldség rétegek váltják egymást. A vulkáni tevékenységet mutató terület közepére ásott és speciálisan kialakított hengeres gödrökbe, helyezik be ezt a fém edényt és földdel letakarják. A földkupac tetejére helyezett táblák jelzik melyik pároló gödör melyik étterem tulajdona.
Kb. 4 – 5 óra szükséges a húsnak és a zöldségeknek, hogy a porhanyósra párolódjon. Minden nap 12:30 körül az éttermek megbízottjai kiemelik az edényeket és elszállítják az éttermekbe, ahol meg lehet őket kóstolni.
Mivel minden étterem szakácsa másként készíti el ezt az ételt, ezért mindenhol kicsit más ízeket kóstolhatunk”
Hát ez se egy mindennapos dolog. Ja és majd elfelejtettem, hogy hogynem ezek a gejzírek látogatása is teljesen ingyenes, mitöbb, nem túl messze van egy ingyenes parkoló, ahol egész napra ott hagyhatod az autót amíg felfedezed ezt a nagyon tündéri kis falucskát. És ugye azt már említettem az elején, hogy érdemes pici autót kölcsönözni vagy szerezni, mert ebben a faluban is látni fogod, hogy valóban pici, keskeny utcácskák vannak, aminek a felét ráadásul elfoglalják a parkoló autók, így a nagy autókkal végképp felejtős a közlekedés…. pláne rutintalan sofőrök részére!
És jöjjön hát a megígért térkép.
A kék pontok jelzik az összes általunk meglátogatott helyet. Ha megnyitod a térképet, akkor a kék pontokra kattintva feljön egy kisablak 2-3 mondatos rövid, mini leírással az adott helyszínnek, mintegy kedvcsináló jelleggel, és persze a pontos nevével. Így tudsz magadnak szervezni hasonló túrát…
Ha tetszik, amit olvasol, akkor kövess minket, szinte bármilyen felületen…..
Ez márcsak azért is hasznos lenne, mert ez volt az első rész.e az Azori szigetek kalandjaiból….
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
