Az első részben "megérkeztünk" az Azori szigetek Sao Miguel nevű tündéri kis szigetére, és az ismerkedésen estünk túl. Folytassuk hát a kalandokat.
A tények és legendák szigete: “Több a tehén mint az ember”
A delfinek elött jöjjenek a tehenek.
A tervezgetések közepette elérkeztünk egy olyan ponthoz, ami Csabinak és nekem is nagyon kedvesnek és kellemesnek tűnő, szinte mindennapos programot is biztosított. Ez konkrétan egy legenda, vagy egy amolyan országimázs jellegű mondás, amely a következőképpen szól:
“Az Azori szigeteken több szarvasmarha van, mint amennyi ember lakik a szigeten, és ebből kifolyólag a steak meglepően olcsó.”
Ennek a legendának egyfajta “mythos busters”, azaz legendavadász módjára próbáltunk utánajárni, és azt kell hogy mondjam, hogy a történet igaz, és van valós alapja.
Mindennap egyszer, néha kétszer étteremben kajáltunk és Csabival jellemzően a steaket választottuk, jól átsütve, mert mind a ketten így szeretjük. (Ennek a mondatnak is lesz még szerepe később). Ami külön érdekesség, hogyha portugál stílusú stake-et kérsz, ami meglepő lesz, hogy tükörtojással hozták ki. Tehát ez egyfajta helyi újítás és valami kellemes, boros, borsos pácban, ami inkább egyfajta szósz volt a hús mellé adva, és ami bizony nagyon nagyon ízletes és finommá varázsolja. Sok helyen ettünk ilyet, aminek az ára a legdrágább helyen 26 Euró volt, a legolcsóbb helyen pedig 14! Viszont a legolcsóbb hely az egy hangulatos kis halász faluban volt (Mosterios) ami a sziget nyugati oldalán lévő piciny falu, pompás, a természet, a vulkáni láva és az óceán álltal kialakított medencékkel, és szép sziklás panorámával, ahol az étterem egy domboldalon volt, közvetlen az óceánparton, természetesen teljes óceáni panorámával…. És itt volt a steak 14 euró! Azért ez elgondolkodtató.
Délutáni szieszta az éttermekben
Amit viszont nagyon érdekesnek találtunk az éttermek kereskedése közben az az, hogy a szigeten nagyon szigorúan betartják a Spanyolországból és mondjuk Teneriféről már jól ismert szieszta intézményét. Viszont amiben eltér a spanyol sziesztától az az, hogy addig amíg Spanyolország jelentős részén a szieszta igazából majdnem hogy csak a bankokat, nagyobb áruházakat, ruha boltokat, ékszer boltokat, jellemzi és a vendéglátóhelyek zavartalanul nyitva vannak (főleg a turisztikailag felkapottabb helyeken), addig ezen a szigeten az éttermek három vagy négy órakor menetrendszerűen bezárnak, és csak este hat-hét óra körül nyitnak ki.
És ezt az első napokban bizony csúnyán megszívtuk. De ezután természetesen már ügyeltünk arra, hogy lehetőség szerint legkésőbb délután 2:30 ig találjunk valami helyet ahol meg tudunk ebédelni, mert utána majd csak késő este lesz főtt étel.
Hajózás, bálnanézés és delfinek
Rengeteg programunk volt ez kétségtelen, és nem győztünk közülük válogatni. Csabinak volt egy olyan ötlete, hogy menjünk el bálnát és delfineket nézni, a maguk természetes közegében. Természetesen hajóval. Erre talált is több céget akik ilyen programokat szerveznek igazából csak a hajók és az árak között kellett nekünk is ügyesen lavírozni, hiszen gyakorlatilag mindegyik ugyanazt adta.
Elég sokat olvastunk utána, voltak olyan hajók, amiket nagyon csúnyán lehúztak véleményekkel, valamelyiket kevésbé, mindegyikhez voltak jó és rosszabb értékelések is. Tehát randomra választottunk egyet a neten, de hogy mégse vegyünk túl nagy zsákbamacskát, és mivel nem is volt túl messze, ezért lementünk a kikötőbe, ahol a helyi irodában is lehetett jegyeket venni, és ott fizettünk be egy hajóútra ami 45 Euró volt fejenként.
Moncsi ezúttal nem jött velük, mert Ő ezt a hajós dolgot nem feltétlen erőltette volna, különböző “poci-ügyi” problémák miatt. Konkrétan nem akarta össze hányni az egész hajót. Viszont amikor mi választottunk a hajók közül Csabi határozottan javasolta, hogy ne a mentőcsónak méretű és kinézetű gumicsónakkal menjünk ki az óceán közepére, hanem valami nagyobbal hogyha lehetne… Így választottunk egy teljesen átlagos, normális méretű hajót, két szinttel, fedélzettel, tattal, vasmacskával, matrozlányokkal, kapitánnyal, és mindennel, ami egy ilyen hajó tartozéka. És itt jött a szokásos történet. El hajóztunk a parttól, és az első helyen láttunk, én úgy mondanám hogy másfél bálnát. Mert igazából ott úszkált egy, elég nagy távolságra, egy másikat pedig néha láttunk fújni. Innen átmentünk egy másik helyre ahol szintén egy bálnát láttunk aki már közelebb úszkált és egyet láttunk szintén távolabb, de szerintem ez a klasszikus beetetés volt, amit a különböző programszervezők szoktak csinálni. Konkrétan, hogy van egy első, picit unalmas beetetés, kedvcsináló, aztán a második megállónál már egy picit nagyobb érdekesség és természetesen a harmadik helyre hagyják mindig a legnagyobb durranást. Nos ez itt sem volt másképp, hiszen ezen a harmadik helyen, ahova jó nagy hullámokon keresztül jutottunk el, amit páran élveztünk, de páran egy papírzacskó mögül nézték a tájat, végül is megláttunk körülbelül 30 delfint, amint vidáman ugrabugrálnak össze-vissza, föl-alá, a hajó előtt, mellett és alatt úszkálva, vidáman játszottak egymással és szerintem nekünk is produkálták magukat. Volt egy másik társaság, akik gumicsónakkal jöttek ki, és onnan sokan be ugráltak a vízbe, mert ők delfinnel úszkálásra fizettek be, és neoprém ruhában próbálta úszkálni a delfinekkel vagy sznorkelezni, de amikor mi ott voltunk erre azért nem igazán voltak vevők a delfinek, inkább nekünk produkálták magukat és a mi hajónk mellett játszottak kb fél órán át.
A sziget nyugati oldala
Az eddigi látnivalók leginkább a sziget keleti oldalán voltak, ahol nagyon kellemes időjárás fogadott minket minden nap, viszont már nagyon kacérkodtunk az ellenkező iránnyal.
Tehát irány nyugat!
A nyugati oldal annyival másabb, hogy ott talán egy picit mintha szeszélyesebb lenne az időjárás, mert addig amíg lent Ponta Delgada városában még verőfényes napsütésben indultunk el, mire az első látnivalóhoz értünk kicsit csalódottan láttuk, hogy már a felhőben autózunk, és igazából az autó elejét sem nagyon kellett látni, nemhogy a kilátó nyújtotta helyszínekből bármit is. Ez egy pici csalódásra adott okot, de sebaj hiszen bőven van még látnivaló, bőven van még helyszín amit fel szeretnénk fedezni. Így tehát az erre a napra tervezett programot átterveztük, és másnap visszatértünk a helyszínre frissebb, és újabb információkkal, és mégnagyobb lelkesedéssel és kíváncsisággal….
Tehát irány tovább, és kezdődjék a
Melegvizes óceáni fürdőzés
Ezt a bekezdést szintén kezdjük egy icipici általános megfigyeléssel.
Jellemzően, ha bárhol a világon belemész a tengerbe, óceánba, akkor általánosan elmondhetó, hogy lehet hogy kellemes hőmérséklete van a víznek, de az első pillanatokban akkor is, a legjobb esetben is azt mondjuk, hogy ez egy picit elsőre “friss”. És ez a legkedvesebb jelző. Aztán természetesen a már kellemes hőmérsékletű vízben lehet lubickolni, akár tenger, akár óceánparton, ami nyilván sok mindentől függ. Leginkább a külső hőmérséklettől, az adott víz mélységétől, vagy a partszakasz milyenségétől…
Amit én most szeretnék Nektek is bemutatni az egy igazán különleges hely. A neve Ponta da Ferraria.
Maga a hely a sziget nyugati oldalán található. Azt a részét most engedjük is el, hogy milyen meredek úton kellett levezetni, a már említett uzsonnás doboz méretű autót a maga icipici motorjával, és az sem annyira fontos, hogy itt milyen egyéb hegycsúcsok és kilátók vannak, sokkal izgalmasabb maga az óceán part.
Egy ici-pici kis öblöcske.
Mint ahogy az egész szigetet, így ezt az öblöt is vulkáni tevékenység hozta létre. Ilyen pici természetes medencékben lehet fürdeni például Tenerife számos pontján is.
Na de vissza a Ponta da Ferraria nevű helyhez.
Ez egy ici-pici kis öblöcske az óceánban, ami a nyílt óceánnal körülbelül egy 10 méteres szakaszon találkozik, ahol bejön az öbölbe a víz.
Eddig semmi extra. Viszont amitől érdekessé válik az az, hogy pontosan alatta a vulkáni tevékenységből kifolyólag forró vizes forrás tör a felszínre.
Azt hogy ez gejzírnek nevezzük, vagy forrásnak ezt majd a természetrajzot jobban ismerjők eldöntik. De az a lényeg hogy a forró víz pont az öbölben jön a felszínre, és az óceánból beáramló friss hideg vizet pillanatokon belül melegíti fel arra a hőmérsékletre, amilyen hőmérsékletű fürdőkádba a legkeményebb téli késő délután szeretsz beleülni. És igen izgalmas az is, ahogy hol melegvíz, hol pedig hideg vizes áramlat ér el téged, és változó hőmérsékletet kapsz egy ugyanazon a ponton ülve a medencében.
Ja viszont ami fontos a medencében elég sok kötél van kifeszítve, amibe praktikus dolog belekapaszkodni, hiszen a pici keresztmetszetű ötből bejáraton ömlik be a rengeteg víz, ami heves hullámzást és erős sodrást eredményez a medencében. Igen feledhetetlen élmény.
A vízszint lentebb van mint a járófelület, ahol meg tudod közelíteni, így egy kedves kis létrán lehet bemenni a vízbe.A beleugrást nem igazán javaslom, mert részben a víz nem túl mély, részben pedig nem egyenletesen mélyül, így vannak olyan helyek, ahol adott esetben csak fél méter a víz, valahol pedig kettő méter. Tehát ne ugrálj és lehetőség szerint ne legyél “pronyó” és hagyj másokat is érvényesülni a természet eme gyöngyszeménél.
Egy jó tanács, amit szívesen mondok: Ehhez a programhoz valamilyen strandcipő vagy strandpapucs mindenképp legyen rajtad, mert vulkanikus, érdes köveken keresztül tudod megközelíteni magát a medencét.
Egyébként ami szintén érdekes, hogy a medencétől visszább a parkoló fele, pár méterre van nagyon kulturált, tiszta és ami igencsak nem utolsó sorban fomtos: ingyenes öltöző, tusolási lehetőséggel, mitőbb WC-vel!
És még egyszer hangsúlyozom: ez (is) egy teljesen ingyenes helyszín és program, amit ha a szigeten jársz mindenféleképp érdemes kipróbálnod….
Két kávé, pohár sör kettő euró
A melegvizes lubickolás után még beültünk egy random pici falu még kisebb kocsmájába, amit úgy kell elképzelni, mint egy igazi békebeli falusi kiskocsmát még Magyarországon.
Pici, füstös hely, régi abrosz és minden ami a képpel jár. Igazából itt nem vittük túlzásba a rendelést mert csak két presszó kávét kértünk és egy pohár sört. Csabi jelezte, hogy majd Ő fizet. Ami igazán meglepő volt, hogy ezért összesen fizetett 1 euró 60 centert és a 40 centes borravaló otthagyása után érte el a teljes számla a 2 eurót.
A két színű tó
És most egy pár szót Sao Miguel szigetének egyik leglátványosabb természeti csodájáról.
Képzeljetek magatok elé, egy hegyi szerpentint, arról pedig egy pompás kilátást amit úgy kell elképzelni, hogy előtted félkörívben egy zöld színű, fákkal borított hegyek által körülvett völgy, a völgyben pedig egy tó, ami középen egy híddal van kettéválasztva.
Eddig semmi érdekes.
Viszont már most jól néz ki… Most a hegyek mögé képzelj el a háttérbe végtelen kék óceánt, a kék minden árnyalatában tündökölve, aminek a színe attól függ, hogy a Nap éppen hogy játszik a felhőkkel, és ami összeér az égbolt kékjével.
Így azért már egész ütős…. Na de.. Most ehhez az egész képhez adjuk hozzá a fent említett tavat, amin középen van egy híd, ami szinte kettéválasztja a tavat. Mégpedig úgy, hogy az egyik tónak érdekes smaragd zöld színe van, a másiknak mélykék.
Erre a természettudósoknak, geológusoknak biztos van valamilyen földhözragadt magyarázatuk, hogy mi okozza a két különböző színt, de én maradnék a helyiek által ismert megoldásnál. Ez pedig így hangzik: Igazából egy amolyan helyi Rómeó és Júlia Story
Sete Cidades kis falujában élt egy Antilia nevű fiatal, kék szemű hercegnő. Az ő apukája volt Sete Cidades királya, aki király létére egy kicsit olyan morcos volt, és féltette egy szem pici lányát, így nem is igazán engedte társaságba, azt meg pláne nem engedte hogy mindenféle jöttmentek csapják a szelet a kiscsajnak. A lány persze nem járhatott ki sehova, csak a kastélyban éldegélt. Persze volt hogy picit kiszökött a kastélyból és ekkor kezdődött a bonyodalom.
Ugyanis élt ott egy fiatal zöldszemű pásztor, aki a réteket járta. Egy reggel útjaik keresztezték egymást, és attól kezdve minden nap ugyanott találkoztak.
Eddig egy kellemes romantikus történet ám itt kezdődik a Rómeó és Júlia vonal ugyanis Sete Cidades királya nem nézte jó szemmel az idillt, mert azt akarta, hogy lánya egy közeli falubeli herceghez menjen feleségül, és megtiltotta Antiliának, hogy továbbra is találkozgasson a pásztorral.
Ám az ifjú pár hallgatva ugyan a királyi hangra, de olyan fájdalmas és keserűek lettek a mindennapjaik, hogy a szerelmesek nem tudták elfojtani könnyeiket. Egész nap sírtak és sírtak és a könnyeiket amelyek egy nagy üstbe gyűjtötték, majd onnan öntötték ki a völgybe.
Így alakultak ki,a zöldszemű pásztor könnyeiből Lagoa Verde (Zöld tó), a hercegnő könnyeiből pedig Lagoa Azul (Kék tó). Így a szerelmesek egyesülése térben és időben megmarad.
És hát lássuk be…. ez a sztori sokkal valóságosabbnak és hihetőbbnek tűnik mint a geológusok magyarázata a különböző tó mélységekről, meg a benne lakó kis moszatokról.
Ha tetszik a "művészetünk", akkor tartsatok velünk, olvassátok el az elöző részt, ha lemaradtatok volna, illetve kövessetek be az alábbi felületeken, hogy ne maradjatok le a 3. részről sem
És jöjjön hát a megígért térkép.
A kék pontok jelzik az összes általunk meglátogatott helyet. Ha megnyitod a térképet, akkor a kék pontokra kattintva feljön egy kisablak 2-3 mondatos rövid, mini leírással az adott helyszínnek, mintegy kedvcsináló jelleggel, és persze a pontos nevével. Így tudsz magadnak szervezni hasonló túrát...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
